Vásárlói vélemények

Kolozsváry Istvánné írta: Örömmel vettem kézhez az igényesen csomagolt natúrpárnákat. Finom illatukkal, különleges huzatukkal elégedett vagyok. Bízom benne, hogy nem csak számomra, de beteg férjemnek, és hosszú utazás előtt álló családtagjaimnak is hasznosnak bizonyulnak. Szép kivitelük miatt ajándéknak kiválóan alkalmasak. Korábban sokat olvastam a tönkölypelyva egészségre gyakorolt pozitív hatásáról, de a kereskedelemben eddig nem találkoztam vele. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a Maria Treben patikája forgalmazza.

Még több

Életfilozófiája

Istenbe és a természet erejébe vetett hite végigkísérte egész életét. Legalább ilyen fontos volt számára a család fogalma és a környezetvédelem is.
Vallotta, hogy a hűség és a kitartás a legfontosabb erények közé tartoznak, ennek köszönhette, hogy munkája embertársai millióihoz ért el és segített rajtuk.
Tudásának, tapasztalatának átadását életfeladatának tekintette és egészen 1987-ig tartott előadásokat.
Maria Treben nyolcvanéves kora után írta le életfilozófiáját, amelynek alappilére a hit.



Nyolcvan év áll mögöttem, amely rám nyomta a bélyegét, de nem bélyegzett meg. Ezért a kegyért köszönetet kell mondanom Úristenünknek.(…) Istenbe, az Üdvözítőbe és az Istenanyába vetett hitem a legnagyobb szükségben is mindig lelki vigaszt nyújtott és végtelen erőt, reményt adott.
A test és lélek egységet képez. Testi ellenálló erőmhöz a felkészültséget a természettől nyertem el. Néhány fogorvosnál tett, alkalmi látogatástól eltekintve egész életem során nem kellett egyetlen orvost sem felkeresnem, sem pedig gyógyszert bevennem. Isten jól megművelt kertjében minden olyan gyógynövényt megtaláltam, amely segített egészségem megőrzésében.(...)
Aki a temészet gyógyító erejét elutasítja, és a hithez vezető utat nem képes megtalálni, véleményem szerint az összes elképzelhető életút közül a legnehezebbre szánta el magát. Az isteni kegyelem e két hatalmas támasza ugyanis mindenkinek rendelkezésére áll , de mindegyikünknek magának kell eldöntenie , hogyan éli le saját életét!(...)
Ha mindnyájan azon fáradozunk, hogy óvjuk és megőrizzük környezetünket, ha a háziszemetet naponta a környezetre gondolva kezeljük , ha egyszerűen nem vásároljuk meg a háztartások millióit terhelő vegyszereket és termékeket, akkor és csakis akkor van Földünknek igazi esélye a túlélésre. Ha viszont mindennap ellenszegülünk a józan ész parancsainak, atz hiszem, ennek a világnak a sorsa meg van pecsételve.(...)
Az embernek egyre inkább erősödő félelmben és bizonytalanságban kell majd élniük. Az ismeretlentől , a biztonságot nélkülöző jövőtől való rettegés sötét árnyékot fog vetni a lelkünkre, a lelki kiegyensúlyozatlanság pedig testi megbetegedéshez vezet. Igen, ma már sok tudós biztos abban, hogy a szakadatlanul növekvő számú rákos megbetegedést gyakran kizárólag lelki terhelések idézik elő, hogy egy beteg lélek képes szétrombolni egy egészséges testet.(...)
Ezekkel a gondolatokkal kívántam arra utalni, mennyire fontos az élethez való hozzáállás, hogy ez ugyanolyan jelentőséggel hat ki jó testi közérzetünkre, mint az egészséges életvitel és hatásos kezelés betegség esetén.(...)
Gyermekként teljesen ép családi körben nőttem fel. Szüleim boldog és kiegyensúlyozott házasságban éltek, amely mindig példaképül szolgált. Családi körben tanultam meg mások figyelembevételét, a feleősségtudatot, fegyelmet és toleranciát, amelyek nélkül háromlányos házunkban éktelen veszekedésekre kerülhetett volna sor.(...)
A középiskola elvégzése után hivatást választottam a "Prager Tagblatt" szerkeztőségéhez léptem be gyakornokként. Tizennégy éven át munkámban soha nem kellett ezt a döntésemet megbánnom. Mégis, milyen sokan vannak, akik egész életükben dolgoznak, életük nagy részét munkában töltik el, és egyetlen napig sem lelnek benne örömet! Akinek az életét nem tölti ki a hivatása , már a reggeli felkelésnél elborzadva gondol a munkájára, csak az ünnepnapoknak, hétvégéknek és a vakációnak él, kövekkel kirakott, nehéz útra szánta el magát.(...)
Sok hódolóm volt, némelyikük azonnal házasságot akart kötni velem, én azonban tudtam, hogy még várnom kell az igazira. Amikor végre előttem állt, azonnal tudtam, ő a megfelelő férfi egész életemre. Házasságkötésemmel felmondtam a hivatásommal. Számomra nem volt kérdéses , hogy feleségként a háztartásról kell gondoskodnom. Új szerepemben boldog voltam. Mint anya és hitves teljesen feloldódtam feladatomban.(...)
A háború befejezéséhez szörnyű tapasztalataim fűződnek. Ausztriába találtunk új otthonra.(...)
Ezekben az esztendőkben olyan fejlődésen mentem keresztül, amilyenről fogalmam sem volt. Kora gyermekkoromtól nagyon szerettem a természetet, ismertem a gombákat és növényeket, órákon át sétáltam a réteken és erdőkben, örvendeztem Isten eme ajándékának. Richard Willfort osztrák biológussal való találkozásom nem remélt fordulatot hozott életemben. Hosszú sétákon, véget nem érő beszélgetéseken osztotta meg velem végtelen tudását. Elkezdtem kicserélni a tapasztalataimat idős falusiakkal, ódon könyveket és kéziratokat olvastam el, tudásvágyam kimeríthetelen volt. Régi recepteket próbáltam ki, elkezdtem házi használatra gyógynövényeket gyűjteni, elkészítettem első eszenciáimat, és megismertem a gyógynövények hatékonyságát. Új feladatunk volt, és ez fiatalon tartott bennünket. A friss levegőn végzett sok mozgás jót tett az egészségünknek.(...)
Életünk megváltoztatásával keresztény nők körében a gyógynövényekrők és áldásos hatásukról tartottunk előadást. Már ezen az estén arra bíztattak hallgatóim, hogy többet adjak közre tudásomból. Anélkül, hogy én magam tettem volna ezért valamit, egyre gyakrabban és egyre nagyobb hallgatóság előtt beszéltem. Anélkül, hogy akartam volna, ismertté váltam. Felismertem feladatomat. Éreztem, hogy eleget kell tennem embertársaim óhajának, és segítenem kell nekik ott, ahol tudok. Az előadások megtartása mellett még elmélyültebben foglalkoztam a növényekkel, és feljegyeztem ismeretimet. Ezt jóhiszeműen tettem, nem gondolva sem hírnévre, sem pénzre. Ezek semmit sem jelenzettek számomra.Amikor az egyik kiadó rábeszélt, hogy kézirataimat adjam ki könyv alakban, egyáltalán nem voltam lelkes. Úgy adtam a beleegyezésemet, hogy fogalmam sem volt arról, mi lesz ennek a következménye. Egyedül az a gondolat ösztönzött: hozzá akarok járulni ahhoz, hogy ismereteim a növények gyógyerejéről ne menjenek teljesen feledésbe.(...)
Az a határtalan szenvedés amely a postámon keresztül naponta elért hozzám, megmutatta nekem, hogy nem engedhetem magam elnémítani. Vállalnom kell valamennyi csatát , mert mint embernek, segítenem kell, ha segíteni tudok.
Ez a feladat vált életművemmé."

Maria Treben